Bemutatkozás!
Kedves Olvasó, üdvözöllek az oldalamon.
Amennyiben szereted a meséket és mesés történeteket, akkor jó helyen vagy. Talán már találkoztál is az általam kitalált, megálmodott és elképzelt mesékkel, történetekkel.
Úgy tíz évvel ezelőtt, közel hetvenévesen kezdtem meséket írogatni. Most, amikor ezen az oldalon e sorokat írom, ebből remélem érzékelhető, hogy számomra, ez a tevékenység sokkal többet jelent, mint azt én valamikor is gondolni mertem volna. Az évek múlásával szépen lassan készültek el a könyveim magánnyomtatásban. Ma már van tíz mesekönyv. Egy életrajzi, kettő ifjúsági kisregény. És elkészült még egy olyan könyv is, amelyben a körülöttünk történt, eseményeket próbáltam megörökíteni, úgy, ahogy én láttam, tapasztaltam. És hogy ez a tizennégy könyv mind szépre sikeredett, ebben nagy szerepe van a nyomdában dolgozó fiatalembernek, Bodor Jánosnak hívják. Ő az indulástól sokat segít nekem és szerkeszti a könyveket. Köszönet érte.
Kedves Olvasó!
Egy Somogy megyei kisfaluból, Somodorból, indultam neki a nagyvilágnak. Mondhatom, hogy a mögöttünk hagyott évszázad, közepén láttam meg a Napvilágot. Mint ahogy a családomban is a nyolc testvér között, pontosan középre születtem. Sosem értettem. Miért is kellett a szüleimnek ennyi gyermek? Még kislány voltam, mikor már azon ábrándoztam, ha nagy leszek, útra kelek! Főleg úgy, hogy tízéves voltam, mikor félárván maradt a családunk. Nyolc gyermek anya nélkül. Ez a helyzet meg is pecsételte a további lehetőségeinket, életünket. Így aztán akkor továbbtanulásról szó sem lehetett. Arra csak később, felnőtt koromban adódott lehetőség. Tizennégy évesen elhagytam a falumat. Rövid időre a bátyámhoz költöztem, Sződligetre. Aztán pedig 1963 óta Komlón élek. Komlóinak is vallom magam, hiszen itt élem azóta is az életem. Hosszú évtizedeket töltöttünk együtt a férjemmel, akit egy gyógyíthatatlan kór magával ragadott. Egy éve már, hogy a három fiam és az általuk kapott három lányom, na meg a hét unokám körében élek.
Hogy én meseírásra adtam a fejem és ráadásul ebben a korban? Igen. Mikor a családunkban élő aprónép tőlem kitalált mesét kért, nos ott kezdődött a dolog. Ők azóta átlépték a felnőttkor küszöbét. Most a napokban fog megtörténni, hogy már hatra emelkedik a számuk. A legfiatalabb? Neki még van pár éve. Örülök nekik! Eddig mindenki a kívánt célja felé halad.
Aztán hogy én meddig írok még? Azt nem tudom. Tervem van bőven. Hogy az idővel hogyan állok? Na ez egy jó kérdés. Próbáltam a fentiekkel értekezni ez ügyben. Kértem hagyjanak még, vannak nélkülem is éppen elegen. Hiszen félmunkát mégsem hagyhatok magam után! Nekem nem sürgős! Dolgom meg, akadna még bőven! Majd meglátjuk!
Remélem tudunk még sokszor találkozni itt ezen az oldalon!
Üdvözlet Mindenkinek!
Legyetek jók!
Komló, 2026. 08. 14.