Milena gondolatai. Nem tudom, ki hogy van vele, de mióta az írás a mindennapjaim része lett, furcsa dolgot fedeztem fel önmagamon. Lakozik bennem egy meséket, történeteket író énem a /Keresi Magda/. És van egy a /Milena Cerkop/, aki enged a pillanatnyi hangulatának, benyomásoknak, tapasztalásoknak és szóvá teszi a körülötte lévő, neki nem tetsző dolgokat is. Aztán felszínre törnek olyan „Milenás” gondolatok, amelyekről eddig, fogalmam sem volt, hogy ők is velem élnek. Nos ezzel a kettős énnel élem az életem. Ez vagyok én.
Először a mesék. Aztán pedig ahogy szoktuk mondani, evés közben jön meg az étvágy. Nos valahogy én is így vagyok. Pedig ha azt vizsgáljuk, mikor hány évesen is láttam neki az írásnak? Ma már látom, sokkal előbb kellett volna! Mert ugye, ha az ember majdnem hetvenéves, hát nem jellemző, hogy akkor kezdjen egy ilyen hosszú kifutási időt igénylő tevékenységet. A hasonló korú emberek meg is szokták tőlem kérdezni.
-Kell ez neked, ebben a korban? Miért csinálod? Élnéd inkább a csendes nyugdíjas életedet! Aztán én is feltettem magamnak ezt kérdést. Nem egyszer, sokszor.
-Tényleg kell ez neked? A válasz egyszerű. Igen kell! Az életem részévé vált. Aztán az egyik könyvvel kapcsolatban felkutattam egy gyermekkori barátnőmet. Ő és a családja is említésre került az egyik könyvben. Mondanom sem kell, nagy öröm volt e találkozás mindkettőnknek. Ekkor azt mondta a rég nem látott barátnőm.
-Te Magdi! Én úgy látom, dacolsz az idővel és előre menekülsz!
-Lehet, hogy igaza van? Meglátjuk! Mindenesetre rajtam nem múlik. Igen. Még szeretnék dacolni az idővel!
Ez a szomorú véget ért egyszeri találkozás, amilyen örömteli volt, olyan gyorsan vége is lett. Sajnos! Szinte az utolsó pillanatban sikerült még egyszer látnunk egymást. Nos a találkozásról készült egy írásom, /Találkozás hatvan év után/ olvasható lesz Milena gondolatai között.
Ezeket a felnőtt témájú írásaimat, /Milena gondolatai/ címmel keresd kérlek!
MC
